2011. október 10., hétfő

...csepp a tengerben...

Minden, ami fénylik, szép.
Pillantásom mélységet keres.
Áttetsző, hártyavékony rétegekről visszaverődik sugárzott valóságom fénye.
Örvényként nyelt el egy kis időre szürkéskék mélysége egy tekintetnek.
Úgy éreztem, megfulladok.
De újra felszínre találtam, ideges-görcsös kapálózás eredményeképp.
Most mozdulatlan tótükör mutatja rezdületlen "ál-arcomat".
S a tóba hulló utolsó könnycsepp színe, no lám, éppen szürkéskék...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése