Egy utazás margójára

.
..
...
Légy szabad!
...
..
.

Narayana

Két tenyér egymásnak fordul, s egy meghajlásban eléd teszem a szívemet.
Áldás és önfeladás: terheimtől szabadít egy megnyugtatóan megsimogató láthatatlan erő.
Egy szétrobbanó univerzum erejével sóhajként szakad fel belőlem tudatlan létezésem terhe.
Egy pillanatra megpihenek, mint bábját elhagyó pillangó első röppenése előtt.
Elengedés...
Tárt karjaim mozdulatba kezdenek: energiahullámokon tovaúszó kígyóként simítom a tenyereim alá szelídült Életet.
Áramlás...
Az érintés eggyé-olvadás; határait veszti az "én" és a "te".
A tapasztalt valóság egy végtelenné váló mozdulatsor egy rezgő, hullámzó, mindent éltető közegben.
A megpihenés a nullpontjára találó tiszta szeretet, mely gyógyulást hoz.
Sejtjeinkben apró bimbókként újjászületik az élet.

Ahogy kitárult, úgy húzódik vissza.
Elengedés.
Mosoly.
Élet.
Energia.
Most.

Béke. Béke. Béke.

Köszönöm.

Nekem is, Neked is

Egy hatalmas réten fekszem.
Testem alatt süpped a föld, a fűszálak csiklandozzák arcomat.
Földillat, fűillat, hangyaillat, levegőillat, napsugárillat.
Szellő simogat, föld vigyáz, fény éltet, apró zizegő-surrogó-szöszmötölö társakkal körülvéve kapcsolódom a Mindenséggel.
Felemelkedek, lesüllyedek, kirepülök, elöntök, feltámadok, megpihenek.

Tudtad, hogy megtalálsz?
Tudtam, hogy megtalállak?
Tudtuk.


Várok és megérkezek.
Izgatott vagyok és odaadóan magamhoz vonlak.
Felemellek és lepillantok rád.
Eléd megyek s váratlanul betoppanok.
Látlak téged s érzem szinte perzselő pillantásod.
Hasonlónak tűnsz s megdöbbenek a másságodon.
Kérlellek s adakozóan nyújtom neked kincseim.

Nézz rám! Nézz szembe velem!
Érezlek, érzel.

Válj eggyé!
Odaadom, elfogadom..............s így lesz

EGY
EGY
EGY
.............

Fordulatok

Drága Cherrygirl mottójaként választott haikuval kezdem ezt a bejegyzést:
"Fölkereslek, hogy ne kelljen rádöbbenned: magamra hagytál." (Fodor Ákos)

Hát ez az. Az elme játéka, ahogy magához von, majd eltaszít,
ahogy édesnek nevez, miközben hátbaszúr.
Én vagyok ez, s mégsem én vagyok.
Ha akarom sima, ha akarom fordított...

Amikor napok óta nem adják jelét a körülöttem élők, s halók, hogy észlelnék létezésem,
elmeháborodottan - milyen helytálló itt ez a szó - elkezdek falakat építeni, árkokat ásni, hidakat rombolni, tolni-taszítani, távolságot csinálni köztem és köztük.
Minden ilyen gyors reagálásnak, mely belülről nézve a biztonság és az erő felépítésének tűnik, egyetlen mozgatórugója a félelem. S eképp a valóságban nem is épülés, hanem csonkítás.

A látszat szerint épp azon dolgozom, hogy bebiztosítsam magam. Ha az alkalom megkívánja, akár ezerszer is elismétlem, hogy senkire nincs szükségem, hiszen én vagyok az erő, az út, az igazság, néha még az Élet is...

S mi történik a színfalak mögött valójában? Rettegek, hogy nem számítok, rettegek, hogy egyszercsak eltűnök a ködben, rettegek, hogy észre sem vesznek, rettegek, hogy nincs kapcsolat...

Miközben eltaszítani való dögöknek hívom őket, épp csak a társaságukra vágyom a legjobban..

De nem illik sírva könyörögni.
Nekem? Aki az út, az erő, az igazság és néha még az Élet is....
Inkább elásom őket.
Kapu be, tűnjetek mindent látó szemem elől.

Ki mondja ezt, ki mondhatja?
Én az Igazságosztó.

Úgy bizony.
Én.





Olvadj fel bennem, olvadjak fel benned.
Künn és benn.
Ürességre vágyom, ürreségbe vágyom, ürességet vágyok...hív az üresség....

Egyre többen 1.

Gyengébbel találkozván, nem fölényesen lenyomni,
hanem teljes odaadással magamhoz ölelni...

Új kategória

Amikor valaki veszi, hiszi, működteti, de még nem ismeri eléggé,
s nem tudja....

Spirituálisan éber.


Ébredjünk, ébredjünk végre!

Porszemek, napsugarak, vízcseppek

Értem én, hogy az emberek teremtésre születtek.

De mégis, honnan ekkora ego, hogy azt hisszük mi irányítjuk az életünk, sőt a másokét is mi rendezzük.......


Csendesen hitetlenkedve mulatozom magamban.

Kérdés - Válasz

Mire megtalálok egy választ, legtöbbször nem is emlékszem, mi volt a kérdés.

Ha egy kérdésre van válasz, vajon van-e létjogosultsága a kérdésnek?
S végsősoron, vajon nem minden kérdésünkre ugyanaz a válasz?
S ha a válasz bennem van, honnan és miért születik meg a kérdés?

Például ezek, miért kérdések?
Nincs jobb dolgom tán?

Béke. Béke. Béke.

... négy élete

Csontomig hatol a bűntudat.
Az önfeledt boldogságra képtelenség fojtogat.


" - Minden tilt, amit szeretek.
- Cseréld le!"

Cseréld le! Cseréld le! Cseréld le!

Ez az, amit pont nem engedhetek meg magamnak.
Nevetséges.

Vajon miért?

Élet

Vajon, ha most ebben a pillanatban véget érne ez az életem, kik tudnák, hogy szeretem őket?
Csak azok, akiknek nap mint nap elismétlem?

Hogyan szeretek én?

Ki mondja meg, mit kell jobban tennem?
Hogyan kell élnem?

Senki nincs, aki tudhatná, mi az én feladatom.
Senki nem ismer, senki nem tud rólam.
Senkit nem ismerek, semmit nem tudok másokról.

Ha magamat megismerem, megismerem a világot.

Ki vagyok én?

Hol tartok?

Épp, ahol kell.
Épp, aki vagyok.
Éppen annyit, amennyit tudnom kell.
Épp úgy, ahogy teszem.

Szeretni...élni...élni szeretni...

Ráhangolódás

Ma is belehaltam valamibe. Biegerbauer Pál weboldalán szörfölve megtaláltam valamit.
Amikor az egység az azonosságban nyilvánul meg.

Köszönöm a megfogalmazást. Hogy megtette...

"Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak szavakkal." BP

Olvadozom még,
olvadozom....
.......hmmm...