A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: finom. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 19., csütörtök

Vártam volna

És megint belefutok, lassan nekirugaszkodom, hirtelen elérem, és utólag csontig remegve élvezem, ahogy arcomat töri egy kalapács.

A fegyvert én csináltam és most épp a te kezedbe adtam. Legtöbbször a tiédbe adom, mert te tudod a legszebben használni.
Arcomon véres gödör tátong.
Még nem szoktam meg.

Elvárásaim virágfonata a hajambafűzve díszeleg.
A fémes ízt a számban ismerősen fogadom, és a szintet fogatlan röhögésem jellemzi.
Önmagunk kiröhögése - az is egy szint.


Szép szám:


2010. március 11., csütörtök

Narayana

Két tenyér egymásnak fordul, s egy meghajlásban eléd teszem a szívemet.
Áldás és önfeladás: terheimtől szabadít egy megnyugtatóan megsimogató láthatatlan erő.
Egy szétrobbanó univerzum erejével sóhajként szakad fel belőlem tudatlan létezésem terhe.
Egy pillanatra megpihenek, mint bábját elhagyó pillangó első röppenése előtt.
Elengedés...
Tárt karjaim mozdulatba kezdenek: energiahullámokon tovaúszó kígyóként simítom a tenyereim alá szelídült Életet.
Áramlás...
Az érintés eggyé-olvadás; határait veszti az "én" és a "te".
A tapasztalt valóság egy végtelenné váló mozdulatsor egy rezgő, hullámzó, mindent éltető közegben.
A megpihenés a nullpontjára találó tiszta szeretet, mely gyógyulást hoz.
Sejtjeinkben apró bimbókként újjászületik az élet.

Ahogy kitárult, úgy húzódik vissza.
Elengedés.
Mosoly.
Élet.
Energia.
Most.

Béke. Béke. Béke.

Köszönöm.

2010. január 29., péntek

Szabadság

A Szűz jegy tapasztalatával:

Narancsot majszolni egy nagy kád fürdővízben fekve...
az ízért élni, s lédús gyümölcsöt mindenségével tapasztalni...

s nem törődni a lecsorgó lével, a ragacsossággal...

Szabadsáááááááááág!

Hmmmmmmmmmm.

2009. november 9., hétfő

Zene szeretethez



Az egyik kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet a 36 által készített ambient-mulatságra.
A zene hozzámjutása után két órával már be is vetettem. A tettek mezeje egy masszázs volt.
Hihetetlen hatásfokkal működtem, működtek az energiák.
A rengeteg csilingelés, apró sikoly-sípok beindítottak: két kézfej megmasszírozása alatt pillangók röppentek, zöldlila hullámok sugároztak, fénygömbök zúgtak ujjbegyeimből munkatársnőm arannyá vált energiainfói közé.
A néhol ismerősnek hangzó dallamokban mindketten mélyre süppedtünk.
Patakokban ömlő eső, dobbanó szív, kicsorduló könnyek, felszakadó sóhajok: robotszívében emberközpontú elektronika áradó szeretet keltésére.
Szeretem.