Két tenyér egymásnak fordul, s egy meghajlásban eléd teszem a szívemet.
Áldás és önfeladás: terheimtől szabadít egy megnyugtatóan megsimogató láthatatlan erő.
Egy szétrobbanó univerzum erejével sóhajként szakad fel belőlem tudatlan létezésem terhe.
Egy pillanatra megpihenek, mint bábját elhagyó pillangó első röppenése előtt.
Elengedés...
Tárt karjaim mozdulatba kezdenek: energiahullámokon tovaúszó kígyóként simítom a tenyereim alá szelídült Életet.
Áramlás...
Az érintés eggyé-olvadás; határait veszti az "én" és a "te".
A tapasztalt valóság egy végtelenné váló mozdulatsor egy rezgő, hullámzó, mindent éltető közegben.
A megpihenés a nullpontjára találó tiszta szeretet, mely gyógyulást hoz.
Sejtjeinkben apró bimbókként újjászületik az élet.
Ahogy kitárult, úgy húzódik vissza.
Elengedés.
Mosoly.
Élet.
Energia.
Most.
Béke. Béke. Béke.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése