Egy hatalmas réten fekszem.
Testem alatt süpped a föld, a fűszálak csiklandozzák arcomat.
Földillat, fűillat, hangyaillat, levegőillat, napsugárillat.
Szellő simogat, föld vigyáz, fény éltet, apró zizegő-surrogó-szöszmötölö társakkal körülvéve kapcsolódom a Mindenséggel.
Felemelkedek, lesüllyedek, kirepülök, elöntök, feltámadok, megpihenek.
Tudtad, hogy megtalálsz?
Tudtam, hogy megtalállak?
Tudtuk.
Várok és megérkezek.
Izgatott vagyok és odaadóan magamhoz vonlak.
Felemellek és lepillantok rád.
Eléd megyek s váratlanul betoppanok.
Látlak téged s érzem szinte perzselő pillantásod.
Hasonlónak tűnsz s megdöbbenek a másságodon.
Kérlellek s adakozóan nyújtom neked kincseim.
Nézz rám! Nézz szembe velem!
Érezlek, érzel.
Válj eggyé!
Odaadom, elfogadom..............s így lesz
EGY
EGY
EGY
.............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése