2012. december 10., hétfő

Szokatom magam

Szokatom magam, ahogy az elmúlás az arcomba nevet.
Van az az érzés, hidegség jár át belül, a döbbenet, hogy azok a dolgok is változnak, amik bennünk vannak.
Hiába ismerem a boldogságot, ismerem az elmúlást is.
Hiába ismerem az elengedést, ismerem a megérkezést, a felismerést is.
Hiába ismerem, hiába tudom.
Minden múlik, változik, a biztonság megtapasztalása számomra is csak egy módon lehetséges: beleolvadni az örökkévaló változásba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése