Kimaradt pár hét.
Kimaradt pár gondolat, pár érzés, pár hangulat.
Lett volna helyük pedig.
Tegnap csöndben hüppögtem afelett az érzés felett, melyet időtlen idők óta hordozok, hogy semmi sem örök, és közben pedig minden az, ami bennem helyet kap, engem otthonául választ.
Öröktelen a mosoly, amit újra felismerek?
Öröktelen az élmény, amit kaptam tőled, és ami idehozott hozzám, hogy visszaadjam?
Öröktelen a tudás, melyet csak ébresztenem kell és lényege csak újra működésbe lép?
Öröktelen a lét?
Elhagylak, megváltozom, elfelejtelek.
Mondd, attól még létezel, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése