Senki

Széthasít az érzés. Először csak az agyam önti el, mint mikor egy füstbomba csapódik be, és mindent beborít egy szürke füstfelhő.
A füst elindul gerincen, a felhőben megbúvó szörnyecske még kétségbeesetten körmeivel torkon ragad, de csúszik lejjebb, a szívem érintetlenül hagyva gyomromban landol, görcsöt képez, összekuporodik, önmagába fordul, majd kavarogni kezd.
Figyelem az agyam; robbanás utáni üressége tiszta, hideg, élettelen.
A gerincen is megmarad egy hűvös pálya, a torok szikrázik, mintha hideg villámok csapnának föl benne néha, a gyomor viszont lüktetve megköt, lehúz, úgy szippant magába, mintha az összes energiámat akarná.
Pusztán egyetlen gondolat, melyhez érzelmet párosítottam: "Senki vagyok".
Hm. Az egó érdekes szerzet. 

Szenvedély_Energia

Ha magasabbra hangolódtam, többet adhatok.
Az égető érzés a bőrödön nem minden oldalon jelenti azt, hogy 'hopplá, tüzes a menyecske!'
A fájó részbe kódolt szeretlek-program mindenkinek jár, aki görcsös fájdalmát elém tárja.
Hogy te mivé fordítod, az benned van.
Elég nekem a saját tetteimért felelősséget vállalni.
Kudarcnak fogtam föl, de csak tanítás volt.
A kudarc a tiéd lehet... én elengedtem.

Torokfájás

Még csak egy hete, hogy a Mester átlépte az indiai határt, és Shiva útjain barangolva keresi a teljességet önmagában; én máris beteg vagyok.
Ki hallgatna meg még, ha lenne mit mondanom?
Kihez tudnék még segítségért fordulni?

Az elmémben csak lakatok képei villognak, szorul a hurok a torkom körül, megfulladok.