XVI. A Torony
A Torony azt mutatja, hogy a vélt biztonságból magunk köré emelt falak hirtelen inogni kezdenek. Általában olyan struktúrákról és dimenziókról van szó, melyek túl szűkké váltak számunkra. Ez érintheti meggyőződéseinket és alapelveinket éppúgy, mint szakmai és pénzügyi biztonságra vonatkozó elképzeléseinket, nem utolsó sorban baráti és egyéb személyes kapcsolatainkat. A torony mindenesetre olyan koncepciót jelképez, mely régebben jótékony biztonságot, talán még védettséget is adott számunkra, de melyből mostanra kinőttünk. Általában meglepő tapasztalatok, néha sziporkázó ötletek, melyek romba döntik a régi koncepciót. Mivel itt elsősorban biztonságunk vélt bázisáról van szó, ezeket a hirtelen változásokat gyakran katasztrófaként éljük meg. Csak az első sokk elmúltával érezzük megkönnyebbülten, hogy régi tehertől szabadultunk meg. Ezt az áttörést akár saját felismerésünk, akár külső esemény is kiválthatja.
A Ji Csing erről a következőket mondja: "A villámlással és dörgéssel érkező vihar legyőzi a természet romboló feszültségeit."
(forrás: tarrdaniel.com)
Lassan egy hónapja figyelem a körök, spirálok, utak tekergését, ahogy az Univerzum új rendbe áll.
Segítőként több kéretlen, eddig ismeretlen erő nyúlt időről időre leeresztett karjaim után, és könyökömet megtámasztva segített újra és újra továbblépnem. Már a harmadik telet szántam ugyanannak a felismerésnek, s úgy érzem, most valaki megszólalt bennem: "Meddig akarod még áltatni magad?"
"Kicsoda, én?" - kérdeztem vissza évről évre.
Most azonban elérkezett egy pillanat, amikor megremegett lábam alatt a föld, le kellett ülnöm.
Tenyereim a porban úsztatva ujjaim a szokásos kapaszkodók után kerestek. De most nem találtak, semmit nem találtak.
Előre borultam, homlokom a földre tapasztottam, és hagytam hadd folyjon belém az élet. Amikor újra felpillantottam, előttem egy magas, romos kilátót láttam, amint egy kismadár röppent a legtetejére. A pillanat elsötétült, majd újra kifényesedett, a kismadár egy hosszú másodpercre tekintetével tekintetembe mélyedt, majd fölröppent. Az elrugaszkodás lendülete elég volt, a kilátó meginogott, majd lassan apró darabjaira hullott.
2011. decemberében elkezdődött. Fényesednek az igazak, s porba hullnak a nagyotmondók.
Huszonegyedikén máglyára került minden, mit szennyesként magammal hurcoltam, huszonkettedikén pedig bezárult egy kör, s új nap kélt.
„Itt vagyok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése