Valahogy úgy alakult, hogy ismét megérdemelt valamit, valahogy úgy alakult, hogy rászolgált egy kis jóra.
A mosolyba csomagolt csomagot átvette, s mikor a 'futár' elhagyta, egyedül maradva óvatosan kibontotta.
A mosolycsomag fényes volt, jólesően meleg, és törődő, finom, akár csak egy szerető simogatás.
Könnyeket csalt a szemébe, és jóleső borzongás járta át.
Emlékezett azokra a pillanatokra, amik hasonlóak voltak ehhez, emlékezett arra az énjére, aki sűrűbben kapott ilyen csomagokat.
Az információ, amit a tanítás rejtett, csak egy dátum volt, nem pontos, mégis érdekes, megrettentő, ledöbbentő.
"2011 augusztusa van"-mondta a futár.
A dátum 8 hónappal ezelőtti.
2011 júliusában valami felforgatta, majd hagyta, hogy újra összetörje.
2011 júliusában beváltotta magának tett ígérteit, és tönkretett valamit, hogy igaza legyen.
2011 júliusában a saját arcát ütötte nap mint nap, egyre erősebben, hogy a falai megmaradjanak, hogy a csövei elfagyjanak, hogy az elmélet megmaradjon, hogy a ragaszkodásával legyőzze pillanatonként alakítható illúzióvilágát.
Hogy sötétre fesse az árnyékos részeket, hogy hidegen hagyja a dermesztő sarkokat.
2011 augusztusában a földhöz ragasztotta magát.
Madárlelkét kalitkába zárta és bedobta egy sarokba.
Dühösen elszívott egy szál cigit, majd egy másikat, összeszorított fogsorain keresztül harapta a füstöt, s a lelkének tett fogadalmát is szennyes-szürkévé mocskolta.
A sárban gázolva álmot látott.
A segítség láthatóan kérés nélkül érkezett.
A felszín mozdulatlan volt, ám sejtette: a mélyben egy farkas és egy fecske együtt könyörgött a fényért.
Az álomkezelés olyan volt, mint egy ablakon behajított kő.
A tört üvegen lassan beszűrődött a fény. A napos órák számával egyre több és több.
Néha, amikor épp nem figyelt, jólesően a napfényben süttette az arcát, és élvezettel hallgatta a madárcsicsergést.
8 hónap telt el így, szavak és tettek nélkül.
Vajon hányan akarták odaadni ezalatt az idő alatt ezt az ajándékot?
Peti volt az egyetlen, akitől feltétel nélkül elfogadta.
És még most sem tud vele mit kezdeni.
A táskájában cigiért kotorászva ujjai beleakadnak egy öreg mala kopott gyöngyfüzérébe.
A mosolyba csomagolt csomagot átvette, s mikor a 'futár' elhagyta, egyedül maradva óvatosan kibontotta.
A mosolycsomag fényes volt, jólesően meleg, és törődő, finom, akár csak egy szerető simogatás.
Könnyeket csalt a szemébe, és jóleső borzongás járta át.
Emlékezett azokra a pillanatokra, amik hasonlóak voltak ehhez, emlékezett arra az énjére, aki sűrűbben kapott ilyen csomagokat.
Az információ, amit a tanítás rejtett, csak egy dátum volt, nem pontos, mégis érdekes, megrettentő, ledöbbentő.
"2011 augusztusa van"-mondta a futár.
A dátum 8 hónappal ezelőtti.
2011 júliusában valami felforgatta, majd hagyta, hogy újra összetörje.
2011 júliusában beváltotta magának tett ígérteit, és tönkretett valamit, hogy igaza legyen.
2011 júliusában a saját arcát ütötte nap mint nap, egyre erősebben, hogy a falai megmaradjanak, hogy a csövei elfagyjanak, hogy az elmélet megmaradjon, hogy a ragaszkodásával legyőzze pillanatonként alakítható illúzióvilágát.
Hogy sötétre fesse az árnyékos részeket, hogy hidegen hagyja a dermesztő sarkokat.
2011 augusztusában a földhöz ragasztotta magát.
Madárlelkét kalitkába zárta és bedobta egy sarokba.
Dühösen elszívott egy szál cigit, majd egy másikat, összeszorított fogsorain keresztül harapta a füstöt, s a lelkének tett fogadalmát is szennyes-szürkévé mocskolta.
A sárban gázolva álmot látott.
A segítség láthatóan kérés nélkül érkezett.
A felszín mozdulatlan volt, ám sejtette: a mélyben egy farkas és egy fecske együtt könyörgött a fényért.
Az álomkezelés olyan volt, mint egy ablakon behajított kő.
A tört üvegen lassan beszűrődött a fény. A napos órák számával egyre több és több.
Néha, amikor épp nem figyelt, jólesően a napfényben süttette az arcát, és élvezettel hallgatta a madárcsicsergést.
8 hónap telt el így, szavak és tettek nélkül.
Vajon hányan akarták odaadni ezalatt az idő alatt ezt az ajándékot?
Peti volt az egyetlen, akitől feltétel nélkül elfogadta.
És még most sem tud vele mit kezdeni.
A táskájában cigiért kotorászva ujjai beleakadnak egy öreg mala kopott gyöngyfüzérébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése