2012. május 2., szerda

Jeg har det varmt

Aqua azt mondta, én nem is vagyok olyan, hogy nem teszem meg, ha meg akarom tenni.
Elmegyek erre-arra, döntök így vagy úgy, csinálok ezt-azt, ha úgy érzem itt az idő.
(Apropó idő:  Met, köszönöm.)
Egy srác a kreatív írás óra után, ugyanezt fejtegette nekem a Vásárcsarnok kapuja előtt álldogálva.
Amikor azt mondtam, gyáva vagyok, határozottan tiltakozott.
Azt mondta, szerinte én amolyan 'húrember' vagyok.
Várok, várok, és pam... pattanok, ha megfeszültem.

Sok mindent nem értek.
Régóta dolgozom azon, hogy ne féljek ezt kimondani.
Sok mindent érzek.
Régóta dolgozom azon, hogy ne rángassanak, hanem lassan változzanak.

Elgondolkodtam, hol van az a pont, amit már tarthatatlannak nevezek.
A tolerancia, a türelem az együttérzés növelésével talán épp azon munkálkodtam, hogy ne vegyem észre ezeket a pontokat.
Eljöhet az idő, mikor a motiváció lényege az lesz, hogy "mert jó nekem', és nem a 'mert már nem tudom elviselni'?
Eljöhet az idő, mikor a 'kötve hiszem'-ből 'tudom' lesz?
Akár 100 évnyire is lehet, vagy csak 9 őszinte mantrányira.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése