Ma reggel ismét skandináv tájakra kívántam magam.
Szívből tört fel belőlem a sóhaj: "Vissza kell mennem! Mennem kell!"
Sokszor gondoltam már én is, a menni akarás menekülés az ittlét elől.
Gondoltam már azt is, amit egyszer Pimander vetett fel egy levelében: az othhontalanság érzésével kapcsolatos problémák legtöbbször pasi-gondokat jeleznek.
Semmilyen téren nincs okom elégedetlenségre.
Mégis a hűvös nyugalmat adó, tenger illatot hordozó szélre vágyom.
A fű zöldjének svéd árnyalatára, a ludak renyhe vonulására.
A tájra, mely elragadta lelkem egy táncra, egy ölelésre. Mely megszorított, s még nem engedett.
A szervezettség biztonságot és kényelmet adó érzésére, a "semmi különösre", az "egyszerűen ilyen"-re vágyom.
Tenni kell. Menni kell.
Szívből tört fel belőlem a sóhaj: "Vissza kell mennem! Mennem kell!"
Sokszor gondoltam már én is, a menni akarás menekülés az ittlét elől.
Gondoltam már azt is, amit egyszer Pimander vetett fel egy levelében: az othhontalanság érzésével kapcsolatos problémák legtöbbször pasi-gondokat jeleznek.
Semmilyen téren nincs okom elégedetlenségre.
Mégis a hűvös nyugalmat adó, tenger illatot hordozó szélre vágyom.
A fű zöldjének svéd árnyalatára, a ludak renyhe vonulására.
A tájra, mely elragadta lelkem egy táncra, egy ölelésre. Mely megszorított, s még nem engedett.
A szervezettség biztonságot és kényelmet adó érzésére, a "semmi különösre", az "egyszerűen ilyen"-re vágyom.
Tenni kell. Menni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése