2012. szeptember 10., hétfő

A nagyságról

Mindent akartam. Elégedetlen felnőtt voltam, és vágytam.
Különlegesnek lenni, legjobbnak lenni, valamiben kitűnni.
Nagyságot akartam.
Sokáig, még ezen az úton járva is, maradandót akartam alkotni, utat mutatni, vezetni, újat hozni.
Annyian kérdezik nap mint nap, és te miben érzed magad jól, mi a hobbid, mi az, amit szívből csinálsz?
Néha, kényelemből, benyögöm az írást, de onnan tudom, hogy nem jó válasz, mert a vágyó elme újabb kérdéseire nem adhatok kielégítő válaszokat: és mit írsz? hová? kinek?
Manapság annyit hallom másoktól, hogy különleges vagyok, hogy egyre biztosabban érzem magamban az átlagosságot.
A minap újra találkoztam a kérdéssel, s magamban már-már megszületett a válasz.
Áthat egy érzés, apró fény gyúlt egy eddig sötétnek látott sarokban.
Én egyszerűen csak tudni akarok magamról
Minden körülmények között.

Ezt csinálom teljes szívvel. Ezen dolgozom nap mint nap, munka- és szabadidőmben, ha erőm engedi, minden éber percben.
Még több éber percért.

És ez nem látványos, ez nem más, nem olyan, mit kitehetek majd egy polcra.
Ez az, amit észre sem vesznek, ez az, amit nem is vehetnek észre.

Nem mérhetem senkivel össze, nem hozhatom példának sem más elé.
Ezt tudni fogom, ha sikerre, fényes életútra vagyok ítélve.

Csak fényeket keresek.
Bennetek, magamban, mindenben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése