Adott a közösség, mely mindenféle módon szűr.
Elvi alapon leginkább.
Címkézi a jelentkezőket, akik sorban állva várják, rájuk milyen címke kerül.
Megfelelt?
Elutasítva?
Adott az egyén, aki rendben van. A Vízöntő Kor belső sugallatával, értve és élve a forradalmat, de együttműködésre nem képesen.
"Közösen kéne jó dolgokat létrehozni!
Itt ez a jó kis közösség. Mi lenne, ha megpróbálnám?"
Az egyén azt gondolja, eléggé ismeri magát. Az egyén úgy látja, a közösség törekvéseivel képes azonosulni.
Az egyén azt feltételezi, a jó szándék mindenhol elkel.
A közösség közben az egyén törekvéseiben a hibákat keresi, mivel azokat kell megmutatnia neki, hiszen az egyén akkor válik jobbá, ha hibáit kiköszörüli.
És tudjuk.
Aki keres, az talál.
Adott a közösség, mely a szűrő pontrácsain ki-kikukkantva lassan abba fárad bele, hogy nem tud már olyan kis címkét gyártani, amit ki tudna szórni a rácson, hátha azok valaki arra járóra valahogy ráragadnának.
Adott az egyén, mely abba áldozza minden addig szerzett erejét, hogy görcsössé váljon az akarásban, hogy rácspontméretűre nyomorítsa magát, hogy beférjen a szűrőn.
És pont akkor, mikor a Megfelelt címkét a szél az adott egyén homlokára hordaná, az egyén megrázza magát, felméri állapotát, s rájön, utoljára akkor volt ilyen szarkupac, mikor mindent megtett azért, hogy egy régvolt közösség tagjaként ne titulálják közösségrombolónak forradalmi ötleteiért. (Ugyanazon elvekért, melyek alapján ez a mostani közösség tagjait szűri.)
Vissza a kör elejére.
Adott az Egyén, aki rendben van.
Adott a Közösség, mely mindenféle módon szűr.
Elvi alapon leginkább.
Címkézi a jelentkezőket, akik sorban állva várják, rájuk milyen címke kerül.
Megfelelt?
Elutasítva?
Adott az egyén, aki rendben van. A Vízöntő Kor belső sugallatával, értve és élve a forradalmat, de együttműködésre nem képesen.
"Közösen kéne jó dolgokat létrehozni!
Itt ez a jó kis közösség. Mi lenne, ha megpróbálnám?"
Az egyén azt gondolja, eléggé ismeri magát. Az egyén úgy látja, a közösség törekvéseivel képes azonosulni.
Az egyén azt feltételezi, a jó szándék mindenhol elkel.
A közösség közben az egyén törekvéseiben a hibákat keresi, mivel azokat kell megmutatnia neki, hiszen az egyén akkor válik jobbá, ha hibáit kiköszörüli.
És tudjuk.
Aki keres, az talál.
Adott a közösség, mely a szűrő pontrácsain ki-kikukkantva lassan abba fárad bele, hogy nem tud már olyan kis címkét gyártani, amit ki tudna szórni a rácson, hátha azok valaki arra járóra valahogy ráragadnának.
Adott az egyén, mely abba áldozza minden addig szerzett erejét, hogy görcsössé váljon az akarásban, hogy rácspontméretűre nyomorítsa magát, hogy beférjen a szűrőn.
És pont akkor, mikor a Megfelelt címkét a szél az adott egyén homlokára hordaná, az egyén megrázza magát, felméri állapotát, s rájön, utoljára akkor volt ilyen szarkupac, mikor mindent megtett azért, hogy egy régvolt közösség tagjaként ne titulálják közösségrombolónak forradalmi ötleteiért. (Ugyanazon elvekért, melyek alapján ez a mostani közösség tagjait szűri.)
Vissza a kör elejére.
Adott az Egyén, aki rendben van.
Adott a Közösség, mely mindenféle módon szűr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése