Néhány felmerülő gondolatot a nyaralás alatt is sikerült „papírra vetnem”
Erdély.
A magyarkodással mindig az volt a problémám, hogy pont azzal színezi azt, amiről szól, ami annak épp teljes ellentéte. A magyarság nem a kiválasztottságról szól, hanem mindenféleség együttműködéséről. Otthon nem sikerült megtapasztalnom ezt a fajta egységet. Itt viszont teljesen nyilvánvaló. Több mint 700 kilométerre a magyar fővárostól végre sikerült rálelnem magamban, hogy miért a „magyarnak lenni” az egyik feladatom. És itt ez minden nehézség nélkül megy. Remélem sikerül ’hazacsempészni’. Béke bennem, mely egybefonódik a szív mélyén tisztelt természettel, és a társakban honoló bölcsességgel. Jó itt lenni.
---
Sok különc vesz körül. Milyen hálás vagyok nekik, hogy tanítanak egyszerűnek lenni.
---
Csak csendesen figyelem a mindent tudó mosolyok és pillantások fölényét. Amikor megvillan egy ilyen mosoly, vagy felragyog egy ilyen kacagó tekintet, épp távolodunk az egységtől.
---
Azt érzem e pár itt töltött nap alatt, hogy még mindig mennyi és mennyi játszmát űzök. A jópofaság a halálom és az életem is egyben. Nyilvánvaló a szándék: szerethetőnek lenni. Mennyire csalóka a játszmával elért energia ereje: az egész pillanatnyi, s nem is a léleknek, hanem a játszmának szól; ami meg nyilvánvalóan nem én vagyok. Így nem ér az egész semmit,csak épp hátráltat a célom elérésében: megismerni önmagam.
---
Észrevettem, hogy mennyire nem menő dolgok manapság a jóság, az együttérzés, a tisztelet, a segítőkészség , a tisztaság, a javak megosztása másokkal. Talán, ha csinálnék nekik egy-egy facebook oldalt és lehetne őket lájkolni…talán akkor újra köztudatba kerülnének. A szeretet és a feltétel nélküli szeretet viszont marha trendik. Az egyiknek én is ismerőse vagyok a facebookon.
---
Elgondolkodtam azon ilyen környezetben szükség van-e általam hagyományosnak nevezett lelki gyakorlatokra. Amikor kimentem a teraszra é s egy pillanatra behunytam a szemem – befelé pillantottam – kinyitván azt láttam, ahogy mozdul és változik a táj, átalakul egy belső világgá. A környezet annyira átszellemült és tiszta, hogy nem lehet meditáción kívül maradni. Beugrott az otthoni wc-m falára kitűzött buddhista szöveg a szemléletről, a meditációról és a cselekvésről. (Gáráb Dordzse végrendelete, egy Dzogcsen-tanítás) Az első két pont itt eleve adott.
---
Pünkösdöltem a csíksomlyói búcsúban. Hát nem túl sok pozitívummal lepett meg (megint) a kereszténység. Kedves barátom felháborodásán osztoznék, ha venném a fáradtságot, hogy felháborodjak ilyesmiken. Az ősi kereszténység megint tisztulásra szorult. Nem vártam semmit, így azt kaptam, amivel a lelkem mélyén egyetértek. A fülsértő szavakra megindult a természet válasza. És elmosott mindent.