Ma körülölelt, megfogott és megszorított az érzés, mely napok óta itt kering körülöttem. Annak ellenére, hogy már legelsőre felismertem, igyekeztem figyelmen kívül hagyni... aztán meg mindenféle ruhákba öltöztetni, felismerhetetlenné tenni.
Nem szeretem(vajon ki tudja, miért?) azokat a pillanatokat, amikben döntenem kell, változás indul, lépésre kényszerülök.
És hát ez szorítás ilyen volt. S habár próbáltam ellene dolgozni, egy őszinte beszélgetéssel, sajna a sorsomat csak ritkán tudom átverni... ;-)
És persze, most hogy a szemébe mertem nézni, már fordult is a világ velem. Nincs időm feldolgozni, tétovázni, sebeket keresni, amiket nyalogathatnék: a valóság máris aranyból ezüstbe váltott.
A teremtés eredménye egyelőre megrémít, az én szívem is "hangtalan vacog".
Tudnom kell, hogy nem érhet bántódás. Tudnom kell, hogy ez más lesz, mint bármi,a mit ismertem eddig. Ez lesz az igazi, ez kell legyen.
Igazi próbája a szeretetnek.
Mert te vagy az első, akit igazán szeretni akarok.
Meg kell engednem magamnak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése