Megpillantani

Egyetlen rendszeres olvasóm (tesókám) visszajelzése elgondolkodtatott. Azt hiszi, a pár héttel ezelőtti 'szerelemről' tett megjegyzésem csupán elkeseredettségből született. Egy tipikus lúzer bejegyzésnek tűnik, kétségtelen. De nem. Nem az a bajom, hogy "szingli" vagyok, és sehogy nem találok párt magamnak. Nem ezért írtam, hogy fejbe rúgnám azt, aki először a 'szerelemről' beszélt.
Már jó ideje azt gondolom, a 'szerelem', amiről sokak beszélnek nem létezik. Legalábbis nem akképp, amint azt elképzeltem sokáig. Mint gondolom mindenkinek, nekem is saját szerelem fogalmam van.
Az én szerelem fogalmam viszonylag egyszerű.



Annyi gyönyörű teremtmény van a világban. Annyi gyönyörű ember. Nap mint nap, egyre-másra tapasztalom a körülöttem forgolódó lények határtalan gyönyörűségét. Egy-egy mosoly, hanglejtés, mozdulat, pillantás mind-mind ámulatba ejtenek. Apró szokások, melyek rendszerességük mentén vonásokká alakulnak. Elvarázsolnak az egyediségek, a csak az egyénre jellemző jegyek. Imádom, ha valakiben megtalálom ezeket. Imádom azt a pillanatot, amikor már tudom előre, hogy egy-egy ilyen egyediség milyen szituációkban bukkan valakinél felszínre. Ha jól belegondolok, sohasem láttam az emberek felszínét. A köz által szépnek tartott emberek fölött sokkal hamarabb siklott el a pillantásom, mint a nem túl szépeken. Vicces. Ha igazán belegondolok nálam a 'tipikus' szépség inkább háttérbe szorult. Valahogy sosem éreztem késztetést felfedezni a szép embereket. A nem kimondottan szépeket viszont örömmel tanulmányoztam.
Kicsit olyan, mintha a szépséget egy látható álarcnak érezném. Máznak, mellyel könnyebb elfedni a lényeget.




Megpillantani másokban a határtalanul sokszínű tökéletességet óriási élmény. Elmerülni ezekben, és magadba fogadni, hatalmas kegy. Ez az a folyamat, amiben apró himnuszok zengenek fülemben, melyeknek dallamára dalba kezd és táncra kél a lelkem.
Én azt hiszem, ez a szerelem.
S ez a nap bármely pontján, bármely teremtmény hatására megeshet velem.
Éppen ezért én szerelmes tudok lenni egy hangba, egy pillanatba, egy mozdulatba, egy illatba, kutyába, macskába, akármibe.
Nem vagyok szent, egyelőre még nem tudok mindenkit önzetlenül szeretni. De az én szerelem fogalmamba szerencsére tényleg bele van csempészve a szeretet: mindenben keresem azt,amibe beleszerethetek. Nagyszerű tapasztalás, hogy a körülöttem élők körében egyre több ponton érezhetek így.
Úgy érzem nyílik a szemem. Egy új látásmódra van most lehetőségem, mely boldogabbá tesz.

A köz által 'szerelemnek' hívott érzelem-vezérelt játszmázásra viszont fájdalommal tekintek. Fájdalmat afelett érzek, hogy sokan túl sokáig engedik e 'szerelem' által félrevezetni magukat.

Aki boldogan él, az gyakran szerelmes.
De túl kevés 'szerelmes' boldog.