A létező biztos egységben elég egy apró pontocska, egy piciny repedés és máris beverhető egy szög.
Állandó, hangtalan, sima csend..egy tükörsima vízfelület találkozik egy apró esőcseppel.
Felkavar, megremegtet.
A rombolás maga a vágy.
Egy a Szellemet teljesen nélkülöző, pusztán elme-szülte támadás.
S oda a kapcsolat, a belső béke hangtalan megremeg, majd eltűnik. S marad egy energikusan újra és újra összehúzódó szív, egy forró véráram, egy tűzben égő test, mely csupán porrá lehet.
Elemésztő, elsorvasztó, önmagamat felismerhetetlenné romboló érzések kavarognak, hullámzik a tér, a dimenzióváltások fényoszlopként villannak a lényeg felett szemet-hunyó illúzióban.
S a gyötrelem vége a felismerésből születik, az ürességben talált enyhet adó áldásban.
Végy magadhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése