"... Másnap a felkelő napot üdvözlő nagyúr nem kellett pálcikákat, hírvivő botokat küldözgessen , mert kivel beszélni akart, azt bot nélkül is elérte. Szemhéjai mögül nézett a nap sugaraiba és az átsütő vörös fény egész lényét feltöltötte. Érezte, hogy teste átalakul, melegedik, fénnyé változik, majd eltűnt. Napsugárból állt. Leáramlottak lábujjaiból a földbe mindazon erők, melyek gyengeséget vagy rosszaságot jelentettek volna benne. S akkor hirtelen rágondolt a főmágusra. Nyugodt fehér arca, hosszú hajfonatai mintha az ő arcába nyomultak volna, s a mellét befedték. Másodperc töredéke alatt átadta mindazt, ami a fejében volt, majd hallgatta az agyában visszahangzó szavakat..." (Barabási László: Mágusok Hona)
Eszembejutott ez a részlet. És sorra eszembe jutnak részletek a könyvből.
Felszínre került, tapasztalattá vált az információ. Tudássá a hit és a remény.
Tényleg három a magyar igazság. Nekem legalábbis.
Megtaláljuk egymást, akármerre is vitt minket a szél, rendelt a sors.
Nem nagy művészet, nem hiszem, hogy kiválasztottak lennénk.
Csak tudjuk, amit legtöbben csak néha sejtenek.
Nem ilyen egyszerű és a felszínes a világ.
Nem csak a fizikai síkon hánykolódni teremtődött az ember.
Még csak "rémlik, mintha látnám", mit jelentenek volt kolléganőm egyszervolt szavai: "Magyar lelked van."
Hát kapcsolódjunk és pörgessük meg!!!
Szabadítsuk ki a Szellemet a palackból!
Hát legyen!
Ma leolvad mellkasomról a pólómon lévő felirat: FREE YOUR SPIRIT
So be it....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése