Hetek óta fura hangulatban töltöm napjaim. Az idő múlik, történések zajlanak, emberek-állatok-növények kapcsolódnak hozzám, majd haladnak és tűnnek tova.
Az események hatására érzések kavarodnak, felismerések születnek, s változások mentén megoldásokra találok.
Mondhatni a szokásos életem élem.
Ám a furcsaságot egy kísértetként fel-felbukkanó tapasztalás adja. Minden mögött egy lépéssel hátrébb találom csak meg magam. S abban sem vagyok biztos, hogy aki ott áll és figyeli a mosolyok és grimaszok, elkerekedett pillantások és beharapott ajkak mögött zajló események sorát nem egy kicsit sötétebb,görnyedtebb, ridegebb mint én.
S ha igen, akkor?
Nem is tudom.
Figyelem, ahogy a körülöttem élő fantasztikus lények mindennapjaikat töltik. Hol elégedetten, hol kevésbé, de fejlődnek, egyre szebbek lesznek, egyre teljesebbek.
Lényüket sugározva fényükben úszom pillnatok erejéig, s aztán meghasadnak a pillanatok: ölelésekben találom magam, amiket nem tudok viszonozni, mosolyokra pillantok és úgy érzem grimasszá silányul viszontmosolyom. Még a táncórán is azt figyeltem, nem az én tudatom irányítja a mozgásom.
Nem az enyém.
De ki lehet az? Ki lakhat bennem? S miért engem választott? Miért egy kötődésre képtelen kószát?
S miért mutat rá ilyen kegyetlenül egyértelműen, ilyen félreérthetetlenül, mennyire rideg és élettelen vagyok.
Mesterem! Tudom, nem lesz más, aki szétrobbantja a falakat. Nekem kell ezt megtennem.
De én nem pusztítok. Én építek. Ez az alapprogram.
Emlékszem a szavaidra, hogy könnyű azt mondani: "ilyen vagyok", ám ha az az "ilyen" rossz nekem, akkor csak rajtam áll, csak én válztoztathatok rajta, hogy ne így legyen.
Hallottam, amit mondtatok, értem, amit jelent.
Csak én egy sorral hátrébb állok.
Valaki áll a cselekvő énem mögött. Egy ismeretlen. S nem ő a cselekvésre késztető. Ő csak várakozva figyel.
Vár valamire. Vagy valakire. Vagy valamikorra.
Bábu vagyok. Egy rongybaba.
Hány és hány mögöttes énre találok még?
Hogyan hagyjam el, ha azt sem tudom, ki ő?
Mindet kell, egyszerre.
De ezt vajon ki írja, ezt vajon ki gondolja? S mi köze neki ahhoz, ami történik velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése