kényelmesen elhelyezkedem. a határ a testem és a karfa között fokozatosan eloszlik. süppedni kezdek. kellemes melegség áraszt el, számban enyhe vanília ízt érzek. a konyhapult feletti zöld mozaikberakás megmozdul, a semmiből moha futja be a vízforralót, egy lila lepke röppen ki a mikrohullámú sütőből. a macska a konyhaasztalon ülve megszólal: welcome to paradise, majd elvigyorodik, szemei szivárványszínben felém villannak.
megdobban a föld, az arcom a nyirkos pázsitról emelkedik. körbepillantok. a piramis közepén ülve figyelem a gyógyító kerék körül pihenőket. törzsi jellegű ruháikban, hajukat tollal, virágokkal, levelekkel díszítve: szemmel láthatóan sugárzó, színes egyéniségük mélyen megérint. szabad lépteikkel fizikai szinten valósítják meg a lebegést, az egymást gyengéden kulcsoló kezek, az összecsillanó tekintetek fényesen sugározzák a lények kapcsolódását.
más ezt a tájat önmagamban szemlélni, és más a helyszínen.
ám létezik egy közös pont az érzékeken túl: az elengedésben tapasztalattá lesz a szabadság.