Van valami megmagyarázhatatlan és egyszerű szépsége a STAGE BEAUTY-nak. Pár napja láttam először és valami megragadott. Hajlok arra, hogy egyszerűen csak szeretem nézni, ahogy Claire Danes epekedik. Már Az úgy nevezett életemben is jól csinálta és Júliaként is mindent vitt. Azt nem állítanám, hogy nagy hatással van az életemre, de valami van, mégis... Inkább csak úgy fogalmaznék, érdekes egybeesés, hogy sok nagy kérdésre ad válaszokat szerepeivel. Mint egy tanítómester, távolból és nagyon áttételesen, de egy nyelvet beszél velem, ha úgy tetszik, utat mutat.
És valami lehet ebben a Richard Eyre-féle rendezési stílusban is, ami a kedvemre való. Kellemesen bizsergető érzés, ahogy manipulál képeivel. Szeretem, ha egy rendező hagyja élni színészeit. A STAGE BEAUTY is olyan, mintha apró hibák lennének benne, de számomra épp ezen momentumok mentén szerethető a film annyira.
Eme film adta vezérfonalát a gondolatsornak, melyben minap eltöprengtem vágyaimról.
Hmm.
Az elme hatalma túl nagy.
Vizualizáljam tán, hogy csökken? :-)
Mire is jó, egy napló? ......
Love&Peace:er