2011. július 10., vasárnap

Accolon

Félig leeresztett szemhéjaim mögül figyelem, ahogyan dolgozik. A homlokom közepén egyszer csak megnyílik egy csatorna és egy félhold ívén sugározni kezd. Valaki új filmet fűz a gépbe: már máskor, máshol vagyunk.
A karjára tetovált sárkány kígyószerű mozgásba kezd, előbb a csuklójára, majd fölfelé tekereg.
A levegő összesűrűsödik, már nem látni mi történik, az energia súlyként nehezedik testemre, s egyesül a lelkemmel. Mélyet lélegzem, s megremegek.
Vajon észreveszi, milyen hatással van?

Megtaláltam valamit, amit nem kerestem, mert mindig bennem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése