Eljutott az infó, hogy mit is jelent, 'szembenézni az érzéseimmel'.
Talán fura, ahogy bármi történik velem, a vége mindig az, hogy meghúzom a vállam és ezt reagálom: kaptam, mert ezt érdemlem. Eddig nem is lenne vele gond, ha valahol mélyen nem hibáztatnék másokat, a világot, nem toporzékolnék gyerekként felsikoltva, hogy 'de miért?', és 'hogyhogy?'
De teszem.
Nem hiszem, hogy rossz dolgokat érdemelnék.
Ez a bajom az alkoholista apukával, a lélekben megtört, betegeskedő anyukával, a korán meghalt nagypapával, az elvált szülők érthetetlen játszmáival, a nélkülözéssel, a fiúkkal, akik elhagytak, vagy sosem szerettek, a munkanélküliséggel, a légzési problémákkal, a barátokkal, akik eltűntek, az állatokkal akik meghaltak, a főnökökkel, akik kihasználtak, s a Mesterrel, akinek sosem volt szüksége rám.
És ez csak egy hevenyészett 5 másodperces lista, hogy hol érzem magam megbántva. Hogy hol tolom, taszítom, hárítom.
Hogy hol nem látom be, hiszem el, azt amiről a legtöbbször ÉN beszélek.
Azt érzem, valami nagyon nem megy be a hajam alá.
Sírni volna kedvem, de túl sokszor voltam flegma a fájdalmammal.
Csak ülök, és fogadkozom, hogy több ilyen nem fordulhat elő velem. Hogy valami megérinthesen.
Sok évnyi programozásnak megvan az eredménye.
Közel vagyok már. Kőszívű.
Kísért ez a dal, pont így teszem. Nem sírok, nem sértődöm, nem teszek semmit.
Csak felállok és elmegyek.
Talán fura, ahogy bármi történik velem, a vége mindig az, hogy meghúzom a vállam és ezt reagálom: kaptam, mert ezt érdemlem. Eddig nem is lenne vele gond, ha valahol mélyen nem hibáztatnék másokat, a világot, nem toporzékolnék gyerekként felsikoltva, hogy 'de miért?', és 'hogyhogy?'
De teszem.
Nem hiszem, hogy rossz dolgokat érdemelnék.
Ez a bajom az alkoholista apukával, a lélekben megtört, betegeskedő anyukával, a korán meghalt nagypapával, az elvált szülők érthetetlen játszmáival, a nélkülözéssel, a fiúkkal, akik elhagytak, vagy sosem szerettek, a munkanélküliséggel, a légzési problémákkal, a barátokkal, akik eltűntek, az állatokkal akik meghaltak, a főnökökkel, akik kihasználtak, s a Mesterrel, akinek sosem volt szüksége rám.
És ez csak egy hevenyészett 5 másodperces lista, hogy hol érzem magam megbántva. Hogy hol tolom, taszítom, hárítom.
Hogy hol nem látom be, hiszem el, azt amiről a legtöbbször ÉN beszélek.
Azt érzem, valami nagyon nem megy be a hajam alá.
Sírni volna kedvem, de túl sokszor voltam flegma a fájdalmammal.
Csak ülök, és fogadkozom, hogy több ilyen nem fordulhat elő velem. Hogy valami megérinthesen.
Sok évnyi programozásnak megvan az eredménye.
Közel vagyok már. Kőszívű.
Kísért ez a dal, pont így teszem. Nem sírok, nem sértődöm, nem teszek semmit.
Csak felállok és elmegyek.
Hát nem pont így kéne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése