2012. január 28., szombat

Semmi probléma

Pár napja realizáltam, hogy enyhén korpásodik a hajam. Rá egy napra éjszaka arra ébredtem, hogy csikorgatom álmomban fogaimat. Ez magyarázatot ad ara, hogy pár hete azon morfondírozok, hogy miért érzem másnak a felső és alsó fogsorom találkozását. Ma reggelre  - szintén alvás közben - véresre vakartam a bal lábszáramat.
Nem kell hozzá pszichiáter, sem lexikon a pszichoszomatikus betegségekről, hogy tudjam, 'enyhén' feszült vagyok.
A vezetésre oktató tanárom, mégis úgy dönt mellettem, hogy már a második órámon bevisz a forgalomba. Nem kissé növelve evvel a bennem feldolgozásra váró stresszt.  A harmadik vezetés óra után, feszültségkezelésből jelesen hazafelé egy érthetetlen szövegű Snow Patrol számmal nyugtatom magam. A zene csökkenti a hullámzás mértékét bensőmben, a múzeum lépcsősorából áradó energetika viszont fellebbenti a fátylat, s egy pillanatra látom, milyen szennyes mi mélyen legbelül kavarog. Hazaérvén célirányosan az oltár felé veszem az irány, 10 perccel később már benne vagyok a Siné-ben, Csenrézi formáinak ismétlése, és Guru Rinpocse mantrája 2 óra hossza alatt csendes őrültté nyugtat.

Beteg a világ. Időzített bombák mindenhol.


4 megjegyzés:

  1. Köszönet ezért a zenéért! Ráébresztett arra, hogy milyen lehet a világ a fiatalabb nemzedéknek, akik még "normális" élhető világban sosem éltek...

    VálaszTörlés
  2. Sajnos ez a nemzedék nem sok mindent köszönhet meg az előzőnek, mint ahogy a következő sem fog semmit nekik.

    VálaszTörlés
  3. 2 óra Siné? Jól nyomod. :)

    VálaszTörlés
  4. Ühüm, persze. Nem, a Siné csak 25 perc, a többi hosszú Csenrézi szertartás volt:-) 2 óra Siné. Hm. Jó volna, jó volna!

    VálaszTörlés