Észak hidege az arcomba csap, hűvös szél fésüli a szőrszálakat testemen. Belül tűz, szellő borzongat.
Lépéseim egymás utánisága, a véget sose-nem érés ritmusában zakatolnak. Egyre erősebb az elhatározás: északra kell keresnem.
Hátam mögött a gazdag növényzetű táj lassan elmarad. Átúszom a folyót is.
Szívem kattogása lassan egyenletes rezgéssé tompul.
Előbb elhagytál, minthogy észrevettem volna.
Tiltakozni sem volt lehetőségem.
Már akkor megtetted, amikor én még annak örültem, hogy rám-találtál.
Azt mondtad, már kész vagyok.
Azt hiszed te csináltál belőlem farkast?
El vagy tévedve, én tudom az utat.
Nem látod dicsőségedtől, hogy ki vezet a végén....
Te nevethetsz, de én nem teszem.
A fájdalmam az enyém. Kettőnk helyett lettem bölcsebb és teljesebb vele.
Sajnálhatod, hogy lemaradtál erről a tanításról.
Pedig csak ez kicsi hiányozna ahhoz, hogy farkas és ember légy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése