Éjszaka egy sűrű bokor alatt meghúzódva vártam, hogy a sikeres vadászat ereje eltöltse fáradó testemet.
Énekeltem a felhők mögött megbúvó Holdnak, s vicsorogtam a Napra, mely egyedül hagyott.
Az eső elálltával a feltöltésre váró üresség energiájával indultam utamra.
Az éjszaka népeinek surrogó zajában is feltűnt a hirtelen délről csavarodó fuvallat.
Megállok, körbe pillantok. Viszonylagos mozdulatlanság a tájban.
A meleg szél újra körém csavarodik.
Riadtan mérem fel a környezetem. Semmi nem mozdul.
Hm... szóval megint te vagy az?
Miért követsz? Nem tartottál vissza indulásom előtt, most minek kísérsz?
Előttem egy tócsa, lehajolok pár korty vízért..
"Itt vagyok" - pillantásod a tócsa tükrében éles és tiszta.
"Tudom. Mit akarsz?" - szomorúságom keresem szívem mélyén, de hiába.
"Itt vagyok" - ismétled, s belém nyilall a felismerés.
"Tudom" - ismétlem most én.
Nincs értelme menekülnöm önmagam elől.
Vajon milyen lehet a világ, ha nem én képzelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése