Második regresszióm óta másképp választok, ha útelágazáshoz érkezem. Egy a megfelelési kényszert minden szinten ismerő személyiségnek nagy feladat rájönni, mit súg a belső hang.
A törzsi hastánc egy fantasztikus dolog. Amikor először láttam Rachel Brice-videót teljesen fellelkesültem. Meg akartam tanulni így uralni a testem, mint ahogy ez a lány teszi. Rachel Brice egyik interjújában elmondja, ahhoz, hogy ilyen szintű táncos legyen a jóga ismerete szolgált tökéletes alapul.
Amikor Cherrygirl vezetésével a tánc óra előtt jóga-gyakorlatokat végeztünk, megértettem/ ráéreztem, miről is szól a mozgásművészet ezen formája. A jóga nem egyszerűen mozgás, nem olyan, mint egy testnevelésóra. Egy jól kivitelezett mozdulat energiaáramlásokat, kapuk kinyílását eredményezi. Ezen az úton is elérhető a megvilágosodás.
Amikor rájöttem, hogy a hastánc nem az a szint, ahol tudatomban járok, hanem az, ahol járni szeretnék majd egyszer, elcsendesülve kerestem magamban a választ, hogy mi az, amit igazán szeretnék.
A kung-fu a múltam egyik szeretetteli választása volt, ami ellentmondott minden ésszerű és külső érvnek. Megtettem a kötelező két lépést az út felé - szimpatikus iskolát kerestem, és egyeztettem egy mesterrel - ám az elhatározást nem tudtam cselekvéssé alakítani. Míg nem egyszer egy baráti ajánlással rátaláltam valakire, aki ismeretlenül is hozzám szólt.
Amikor egy kedves barátom, megkérdezte, miért pont kung-fu, azt magyarázgattam neki, hogy számomra a kung-fu ugyanaz, mint a jóga: energiákról, koncentrációról, tudatosságról szól. Erre kapok egy nevet, s találok egy bejegyzést, mely lényegében ugyanazt sugallja, amit 'tapasztalat nélkül', ráérzéssel magam is kiköhögtem.
Jól érzem magam attól, hogy tehetem, amit szeretek. Jobban attól, hogy jobban tudom, mit szeretnék igazán.
Álljon itt két videó a célokról és a köztes útról, no meg az elméről és a lélekről.
Mindkettőben benne minden:
A törzsi hastánc egy fantasztikus dolog. Amikor először láttam Rachel Brice-videót teljesen fellelkesültem. Meg akartam tanulni így uralni a testem, mint ahogy ez a lány teszi. Rachel Brice egyik interjújában elmondja, ahhoz, hogy ilyen szintű táncos legyen a jóga ismerete szolgált tökéletes alapul.
Amikor Cherrygirl vezetésével a tánc óra előtt jóga-gyakorlatokat végeztünk, megértettem/ ráéreztem, miről is szól a mozgásművészet ezen formája. A jóga nem egyszerűen mozgás, nem olyan, mint egy testnevelésóra. Egy jól kivitelezett mozdulat energiaáramlásokat, kapuk kinyílását eredményezi. Ezen az úton is elérhető a megvilágosodás.
Amikor rájöttem, hogy a hastánc nem az a szint, ahol tudatomban járok, hanem az, ahol járni szeretnék majd egyszer, elcsendesülve kerestem magamban a választ, hogy mi az, amit igazán szeretnék.
A kung-fu a múltam egyik szeretetteli választása volt, ami ellentmondott minden ésszerű és külső érvnek. Megtettem a kötelező két lépést az út felé - szimpatikus iskolát kerestem, és egyeztettem egy mesterrel - ám az elhatározást nem tudtam cselekvéssé alakítani. Míg nem egyszer egy baráti ajánlással rátaláltam valakire, aki ismeretlenül is hozzám szólt.
Amikor egy kedves barátom, megkérdezte, miért pont kung-fu, azt magyarázgattam neki, hogy számomra a kung-fu ugyanaz, mint a jóga: energiákról, koncentrációról, tudatosságról szól. Erre kapok egy nevet, s találok egy bejegyzést, mely lényegében ugyanazt sugallja, amit 'tapasztalat nélkül', ráérzéssel magam is kiköhögtem.
Jól érzem magam attól, hogy tehetem, amit szeretek. Jobban attól, hogy jobban tudom, mit szeretnék igazán.
Álljon itt két videó a célokról és a köztes útról, no meg az elméről és a lélekről.
Mindkettőben benne minden:
Táncosan:
Kung-fusan:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése