Az elmúlt hét több napja is olyan apróságokkal lepett meg, amikről eszembe jutott B.
Egy bejegyzés B-nek. Ennyi telik tőlem.
Azt sem tudom, mikor volt pontosan. Tavasz volt: langymeleg szellő hozta a változás ígéretét. Vajon akkor is beültem volna a fekete BMW hátsó ülésére, ha tudom, mi minden következik ebből? Talán.
Jól voltam. Sugároztam. S virágaimmal beborítottam mindent, mihez hozzáértem. B. mosolygott, örült nekem, jól érezte magát. Jó volt vele beszélgetni, tét nélkül megosztani mindent, mi bennem született akkoriban; szavakba önteni a felismeréseimet. Mire beesteledett úgy éreztem, barátokká lettünk. Egy ominózus jelenettel megtörtem a pillanatot: megkértem, segítsen kioldani övem beszorult csatját. Egy olajmezőre dobott gyufaszál: valami lángra lobbant köztünk. Tőlem szokatlanul, igent mondtam az esti meghívásra. Az Ír Macskában töltött áprilisi éjszaka életem legtudatlanabb pár órája volt. Kontroll nélkül sodortak karjaiba vágyaim, álmaim. Hogy viszonzásra leltem bennük, átszakította gátjaim. Mi fölszabadult bennem, sok-sok éve gyűjtött megállásra kényszerített víztömeg; árja hónapokon át, tombolva sodort el mindent.
Rövid volt, de intenzív, ahogy utolsó levelében tán épp ő maga írta.
Minden hónap tizenharmadik napján hidegen, s kimérten felidézem azt a kínt, mit egy elmerabja szörnyeteg képes érezni valaminek elvesztése felett. Minden hónap tizenharmadika fényes ünnep, mely sötét veremnek tűnt valaha.
Minden hónap 13. napján koszorút helyezek tudatos jelenlétem emlékművére, s balga szívem sírdombjára.
Amit kaptam, köszönöm. Amit adtam, örülök, hogy elvitte valaki.
S az, hogy ma semmit nem tudok róla, így van jól.
Csakúgy, mint minden elmúlt, 'szerelemnek' hitt téboly után, egy érzés van, mi összekapcsol múltbéli, másnak adott pillanataimmal. Remélem, megbocsájtják mindannyian, hogy tudatlanul velük csak játszottam.
Meg kell bocsájtanom, hogy elszakadjak, s ne kössön többé semmi.
A szabadságom záloga kezemben.
Még egy kulcsot dobhatok ma a tükröm tavának mélyére.
Hát legyen......
Egy bejegyzés B-nek. Ennyi telik tőlem.
Azt sem tudom, mikor volt pontosan. Tavasz volt: langymeleg szellő hozta a változás ígéretét. Vajon akkor is beültem volna a fekete BMW hátsó ülésére, ha tudom, mi minden következik ebből? Talán.
Jól voltam. Sugároztam. S virágaimmal beborítottam mindent, mihez hozzáértem. B. mosolygott, örült nekem, jól érezte magát. Jó volt vele beszélgetni, tét nélkül megosztani mindent, mi bennem született akkoriban; szavakba önteni a felismeréseimet. Mire beesteledett úgy éreztem, barátokká lettünk. Egy ominózus jelenettel megtörtem a pillanatot: megkértem, segítsen kioldani övem beszorult csatját. Egy olajmezőre dobott gyufaszál: valami lángra lobbant köztünk. Tőlem szokatlanul, igent mondtam az esti meghívásra. Az Ír Macskában töltött áprilisi éjszaka életem legtudatlanabb pár órája volt. Kontroll nélkül sodortak karjaiba vágyaim, álmaim. Hogy viszonzásra leltem bennük, átszakította gátjaim. Mi fölszabadult bennem, sok-sok éve gyűjtött megállásra kényszerített víztömeg; árja hónapokon át, tombolva sodort el mindent.
Rövid volt, de intenzív, ahogy utolsó levelében tán épp ő maga írta.
Minden hónap tizenharmadik napján hidegen, s kimérten felidézem azt a kínt, mit egy elmerabja szörnyeteg képes érezni valaminek elvesztése felett. Minden hónap tizenharmadika fényes ünnep, mely sötét veremnek tűnt valaha.
Minden hónap 13. napján koszorút helyezek tudatos jelenlétem emlékművére, s balga szívem sírdombjára.
Amit kaptam, köszönöm. Amit adtam, örülök, hogy elvitte valaki.
S az, hogy ma semmit nem tudok róla, így van jól.
Csakúgy, mint minden elmúlt, 'szerelemnek' hitt téboly után, egy érzés van, mi összekapcsol múltbéli, másnak adott pillanataimmal. Remélem, megbocsájtják mindannyian, hogy tudatlanul velük csak játszottam.
Meg kell bocsájtanom, hogy elszakadjak, s ne kössön többé semmi.
A szabadságom záloga kezemben.
Még egy kulcsot dobhatok ma a tükröm tavának mélyére.
Hát legyen......
E hónap 13-án valaminek vége lesz.
VálaszTörlésAkasztott ember furulyázik. Szabadság.
Hát legyen... :-)
VálaszTörlésA Vízöntő-időszak feladataira koncentráljak? A javas-naptár szerint most ilyen lehetőségeink vannak: felszabadulás, kötöttségektől megszabadulás, függetlenség megteremtése, eredetiségtörekvés, újítás, szenvtelenség, elszemélytelenedés, szuverenitás.... csak, hogy párat idézzek. Mondjuk ha ezt a párat pipálhatom, egész jól állok...
S közben tettem, amit belülre-felülről önmagamnak diktáltam.
:)
VálaszTörlésEzek szép gondolatok...a javas-naptár is szuper dolog, de most nekem túl általános!
Személytelenség? Szenvtelenség?! :) (Ha már minden vágy elmúlt...)
13-án a Vénusz lelép a Tejútról a Nyilasban, azaz a fenti üzeneteket (Vénusz aspektus) lehet jól használni a mindennapokban, a meditáció fontos. A Hold pedig fellép, a lelki dolgok isteni energiákkal telítődnek.
Tehát a legjobb nap a Nap napján. (pl: Sun-day)
Na de nem okoskodom tovább! :)
Szeretem a használható okosságokat. Azért is kérdeztelek, mert tudom, hogy tudsz olyat mondani, ami segít.
VálaszTörlésÉn nem igazán értek az asztrológiához, ezt valahogy elkerültem eddig. Mint ahogy a Tarot sem asztalom. (Azt hiszem a jósló-módszerektől ódzkodtam eddig) De egy ideje már érzem a jelentőségüket, talán egy fél éve.
Azóta másképp fogadom az információkat és sokszor kérem asztrósok véleményét, hozzászólását, ha szokatlan dolgokat érzékelek.
Köszi a segítséget most is.
:-)
Hogy ment a dolog?? (Milyen dolog kérdezheted...?!)
VálaszTörlés