er_egy sors útjai: Fecsegőknek és kukáknak, szöszmötölőknek és ficánkáknak

2011. március 4., péntek

Fecsegőknek és kukáknak, szöszmötölőknek és ficánkáknak

Szeretem a Csendet.
A Csend a lelkem tápláléka.
Csend.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Gondolatok, bölcsességek Előttemjáróktól

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat. Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:
- Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
Zen bölcsesség

Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha.
A bandita felnevetett:
- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra képes.
A dühöngő kos képes egy falat ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni.

Anthony de Mello

– Ne keressétek Istent – mondta a Mester – csak nézzetek, és minden világossá
válik számotokra.
– De hogyan nézzünk?
– Minden egyes alkalommal, ha néztek valamit, csak azt lássátok, ami valóban ott
is van.
Mivel a tanítványok nem értették, a Mester megmagyarázta.
– Például ha a holdat nézed, csak a holdat lásd, és semmi mást.
– Hogy a csudába tudna valaki mást látni, mint a holdat, ha azt nézi'?
– Egy éhes ember sajtnak nézheti. A szerelmes pedig kedvese arcát láthatná benne.

Anthony De Mello