Mint minden ártalmatlan, a nem túl tudatos elme által megszokottan "természetesnek' titulált érzelmi reakciómról, ezúttal is kiderült, hasztalan takargatnom a nyilvánvaló egó-vezérelt akarásom.
A legkedvesebb tanítvány akartam lenni.
Azt már rég tudom, elmém ezt vette be először, hogy egy vagyok a Mindenségből. Azt is elfogadta, hogy egy a hétmilliárdból. Aztán elfogadta, hogy egy a valahányból, akik tudatosságra törnek. Aztán "lenyelte"és megemésztette, hogy egy a rengetegből, aki a Mestert követi.
De ezt a mostani kört valahogy nem akarta benyelni már egy jó ideje. Kötöttem az ebet a karóhoz.
Napjában sorra vettem, kikkel kell versenyre kelnem. Minél inkább jobbnak éreztem magam, annál több jobb lett nálam hirtelen. Mintha kinyitottam volna egy kaput, melyen csak úgy özönlöttek a fantasztikusnál fantasztikusabb tanítványok. Szerencsémre, s talán ebben látszott az esély, hogy nem vagyok menthetetlen, s nem ez lesz életem fő feladata, minden érkezőért lelkesedtem, s elbűvölt tudásuk, képességeik.
Minél inkább fáradoztam azon, hogy különlegessé tegyem a kapcsolatot, a Mester - szó se róla, igazán mesterien - egyre többször nézett át fölöttem. A végén már rajtam is. Sőt, gyakran észre sem vett.
10 nap alatt sokszor semmire sincs időm. 10 nap alatt gyakran egy blogbejegyzés sem tudok megejteni. 10 nap kevés idő bárminek a lezárására, de mindannyian tudjuk: megpillantani, megérezni, megérteni, s meghalni is csak egy pillanat műve.
Nem tudom, hogy 10 nap alatt tanultam-e meg, vagy csak az imént ébredtem rá, hogy már nem fontos.
Egy vagyok a sokból. Egy egy-szerű tanítvány.
Shanti-shanti-shanti-hi
A legkedvesebb tanítvány akartam lenni.
Azt már rég tudom, elmém ezt vette be először, hogy egy vagyok a Mindenségből. Azt is elfogadta, hogy egy a hétmilliárdból. Aztán elfogadta, hogy egy a valahányból, akik tudatosságra törnek. Aztán "lenyelte"és megemésztette, hogy egy a rengetegből, aki a Mestert követi.
De ezt a mostani kört valahogy nem akarta benyelni már egy jó ideje. Kötöttem az ebet a karóhoz.
Napjában sorra vettem, kikkel kell versenyre kelnem. Minél inkább jobbnak éreztem magam, annál több jobb lett nálam hirtelen. Mintha kinyitottam volna egy kaput, melyen csak úgy özönlöttek a fantasztikusnál fantasztikusabb tanítványok. Szerencsémre, s talán ebben látszott az esély, hogy nem vagyok menthetetlen, s nem ez lesz életem fő feladata, minden érkezőért lelkesedtem, s elbűvölt tudásuk, képességeik.
Minél inkább fáradoztam azon, hogy különlegessé tegyem a kapcsolatot, a Mester - szó se róla, igazán mesterien - egyre többször nézett át fölöttem. A végén már rajtam is. Sőt, gyakran észre sem vett.
10 nap alatt sokszor semmire sincs időm. 10 nap alatt gyakran egy blogbejegyzés sem tudok megejteni. 10 nap kevés idő bárminek a lezárására, de mindannyian tudjuk: megpillantani, megérezni, megérteni, s meghalni is csak egy pillanat műve.
Nem tudom, hogy 10 nap alatt tanultam-e meg, vagy csak az imént ébredtem rá, hogy már nem fontos.
Egy vagyok a sokból. Egy egy-szerű tanítvány.
Shanti-shanti-shanti-hi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése