Olivér egy fodrász.
Életem sok-sok meglepetése közül az egyik.Egész héten ki sem látszottam, a magam számára jól bezsúfolt feladatokból.
Szerencsémre épp erre a hétre esett a céges nőnapi ajándék: szépség-napot tartottunk egy budai szépségszalonban.
Bevallom, egy ideje nem vagyok szépítgetős fajta. Tapasztalataim szerint a sok smink segíti a szerepeket, de rontja az őszinteség esélyét. Olyan "a szándék határozza meg a tettet" alapon.
Persze a szmog ellen én is nap mint nap felveszem a küzdelmet: a bőröm ebben a városban sokszor csak fuldoklik. Az oxigén, a vizes meditációk persze rengeteget segítenek. Meg is kaptam a kozmetikustól a visszacsatoló elismerést. (Ezek szerint, szükségem volt rá. ;-))
Mint minden céges találmánynak, ennek a napnak is úgy indultam neki, hogy ha felszínen kell mozognom, tegyem csendesen és gyorsan, ha mélyebben, akkor meg figyelmesen és kellő alapossággal.
Az én csomagomban pedikűr-manikűr, arckezelés, fodrász és egy smink volt.
Az első kettőn hamar túlestem, a csendes-gyors elv alapján mozogva, bár figyelmemet nem kerülte el a 'kezelőm' nyakában lógó egyiptomi életszimbólum, s az információ-éhségre utaló állandó-kérdő tekintet. Így kerülhettek szóba a húsevés és a félelmek közti összefüggések, a regressziós élmények tanító jellege, vagy épp az, hogy a lábfejforma miképp mesél tulajdonosa lelki attitűdjéről.
Az arckezelés tulajdonképpen egy pakolást, masszírozást és tisztítást jelentett.
A másodállásban hatha jógát tanító lány vibráló energiái első nekifutásra bezárásra ösztönöztek. De ki tudja miért, s hogyan március 24-e számomra a jelenlét napja lett. A legtöbbször ösztönös bezárkózási kísérletet még idejében elkapva, percekig mantráztam: "nyitva maradok, nyitva maradok".
Így történhetett, hogy mire felöltözve kiléptem a fodrászatba már olyan volt, mintha a mátrix egyik jelenetében szerepelnék.
Felszíni kommunikáció milyensége és mennyisége is a nullához közelített, ám teljesen rám köszöntött a Látás készsége: energiahullámok, színek, játszmák, lelkek, tanítások határozták meg az elkövetkező perceket.
Olivér megtapasztalására még jobban ráerősített, hogy kolléganőjétől a hajmosás közben a trendivé vált fejmasszázs során olyan csakrakezelést kaphattam, amit képszerűen leírni csak egy Lovasi-féle idióta kifejezéssel tudok most: "tekerd fel a volumét!"
A tapasztalataim a következőképpen zajlottak: a közeg nyilvánvalóan nem volt befogadó rám, aminek oka és eredménye is lehet az, hogy én viszont száz százalékban befogadásra állítottam be magam. A kelletlenül hozzám lépő, karján tetovált fiú már abban a 4 másodpercben kitűnt a többiek közül, míg a nap legelején átsétáltam az egyik szalonból a másikba. Szimplán velem egyező kötelességtudata vezette hozzám, csak ezt az energiát sikerült összerezegtetnem vele. Kérésének persze elég nehezen tettem eleget, mikor megkérte beszéljek neki arról, mit is szeretnék. Mivel befogadásra állítottam magam, épp nulla kifelé áradó akarásom volt, mindennel kapcsolatosan. Ebből valamiféle kósza "rád bíznám magam" klisére futotta.
Amikor elővette a fésűt, hogy megvizsgálja mivel is van dolga egész lénye átalakult. Addig halványan rezgő, tompaságba hajló, sárgás energiamezeje egy sárkányalakot formázó lobogó formává rendeződött. Több percig tartott elmélyült koncentrációja a feladatterv kialakítása alatt.
Mikor a hajmosás után visszatértem hozzá,már egy kedves mosolyra is futotta tőle, ami csöppet sem személyemnek, hanem a feladat szeretetének szólt. Embert ilyen elmélyülten dolgozni még nem láttam rövid háromtizes pályafutásom alatt.
Rövidke hajam másfél órásra sikeredett vágása alatt koncentráltan őrizte a jelenlétét. Hajkoronámban apró alakká töpörödve hős Lanceletként küzdött milliárdnyi szál makacs-szász ellen. Végeredményül a káoszból megvalósította a rendet, melyet erős vizualizációval tartott maga előtt munkája folyamán. Teljesen nyilvánvaló, hogy Olivér képességei egyedülállóak. Hajamból olyan képet rakhatott össze rólam, melyet talán még én sem ismerek, de már most tudom, mélyebbre látott bennem, mint eddig tapasztalt trendek mentén gondolkodó, saját nagyságuktól elélvezett felszínes társai.
Nagy szavakkal akarok élni, s még így sincs rá mód, hogy kifejezzem, milyen érzés egy alkotófolyamat tárgyának lenni. S hogy a végeredmény tökéletesen személyre-szabott azt én érzem a legjobban. Sosem szerettem ennyire ilyen egyszerű frizurát.
Teljesen feltöltött és újjávarázsolt az élmény.
A Jelenlét napja szép és értékes ajándékot jelentett.
A Békés Harcos tapasztalása egy fodrász-üzletben.
Ki gondolta volna?
Mókás út er sorsának útja.
Köszönöm K.O.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése