Az önként vállalt szerep kudarca nem az volt, hogy a küldetés sikertelen ért véget.
Inkább csak annyi, hogy magamkreálta történetben sikerült olyan szerepbe bújni, melyet meg sem kellett volna teremteni.
Ültem és zavartan babráltam az ujjaimmal.
"Mit is kell csinálnom?" - kérdeztem a rendezőt.
A válasz nyilvánvaló kritika: "Mondd szépen: jó éjt! és húzz el!"
Aztán örvény, szédülés, hideg acélkék magány, pörgés.
Nem volt szerepem, mégis beugrottam helyettesnek eljátszani a Senkit.
Az éjszaka kivilágosodott, s újra magamra találtam.
Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése