2011. február 14., hétfő

Válasz Met-nek

Gyönge próbálkozás, nulla eredményt hozott a Nap napján.

Rá egy nappal, hirtelen csavarban eljött a pillanat, ahol meglett a Tarot-szimbólum fele. De ezt az embert még csak akasztották. A Mester szavai még szívemig hatoltak. A szív tehát ekkor még megvolt. Kocsiajtó bezár, er int, autó távolodik. A lépcsőn felfelé a megértem a dal ezen sorát: "egy táltos szív remeg a konyhakésben..."
Gépként fürdő készül, a vízben mindig felerősödik minden, minek lennie kell, minek mennie kell.
S aztán neki enged. Meditációs objektum a dal maga. Az elengedés sós vízként habos illatos vízben egyaránt zubog. Érzem az utolsókat rúgja az ilyenfajta "élet" bennem. Többévnyi önbecsapás, a szüzek láthatatlanságának titka is feltárul. És az az apróság is megvan, miért utáltam a dal minden formáját eddig.

A szabadságnak nincs is nagy ára. Csak, hogy ne akarjak ÉN lenni.
Számítottam nagy fennhéjazásra, meg aztán saját vállam büszke megveregetésére.
Ehelyett az élmény hatására a fürdőből kilépvén a fekete-fehér szőrös és a homokbarna ugráló is idegenként fogad: megriadva elugranak előlem.

Hát legyen.


Hát így......

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm a választ, megtisztelő!
    ...és ügyelj az egyensúlyra!

    VálaszTörlés
  2. Idő kellett. Kicsit magához rántott a rossz szokás, az önsajnálat.
    Ügyelek.

    Béke: er

    VálaszTörlés