2011. augusztus 17., szerda

Lamb: Gabriel

Napok óta a címbéli dal zsongott a fejemben, s nem tudtam, mit jelent.
De tegnap, amikor kezei alatt ülve több hetes hajtás-elmézés-görcsölés-küszködés fájdalmai alól szabadultam, megszületett a felismerés. A legbanálisabb megoldásra jutottam.
Nem másról szólt ez, mint energiarablásról.
El akartam venni tőle. El akartam venni.
Mindent.
Csomagoltam tanulásvágyba, szerelembe, sóvárgásba, lelki-testvérségbe, de lecsupaszítva, őszintén nem más ez, mint egóm élni akarása.
Adj, adj, adj!
Úgy éltem meg őt, mint bármelyik drogot.
Hihetetlen ereje van. Hihetetlen, hogy van még ereje:-)

Sajnálom. De legalább már látom, és tudok mást választani.
Milyen okos, és mégis milyen ócska így ez az egész.

Csak most nyílt kapu bennem arra, hogy szeretni legyek képes őt.
Teszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése