Éjszaka álmodtam. Történés ez olyannak, mint én.
Nem sok mindenre emlékszem, érzésem szerint nem is a sztori volt a lényeg.
Álmomban egyszerű események zajlottak, hétköznapi szituációk részese voltam.
Vendégeket fogadtam "a párommal" (arctalan, ismeretlen, csak energiájában ismerős alak), egy baráti pár jött egyszobás kis lakunkba. Párnákat rendezgettem egy alacsony asztal körül, ahol barátainkkal együtt leülni készültünk. A kép, amivel ébredtem, és bennem zajlik még most is, hogy miután hellyel kínáltam a 'barátokat', odafordultam a páromhoz, magamhoz öleltem, és apró puszikkal cirógattam a nyakát.
Ébredés után, nem sikerült eldöntenem, hogy én melyik szereplő voltam az álmomban.
Ezt az apró kis történést tökéletesen átéltem az álombéli lány és az álombéli fiú szemszögéből is. Még a puszik helyét is éreztem a nyakamon.Ugyanúgy, mint az ölelés megnyugtató meghittségét.
Eltöprengtem, ez hogyan lehetséges. Ha álmomban mindent én teremtek, és minden én vagyok, ugyanez hogy van itt?
Itt nem pont így van?
Mert azt érzem, mindig is ezt éreztem, hogy így van.
Csak nem jövök rá a mikéntjére.
Az vajon a lényeg, hogy semmit sem fogok fel igaz valójában, csak amiképp bennem megjelenik?
Pusztán ennyi a titok?
Hm. Gondol Micimackó gondol!
Nem sok mindenre emlékszem, érzésem szerint nem is a sztori volt a lényeg.
Álmomban egyszerű események zajlottak, hétköznapi szituációk részese voltam.
Vendégeket fogadtam "a párommal" (arctalan, ismeretlen, csak energiájában ismerős alak), egy baráti pár jött egyszobás kis lakunkba. Párnákat rendezgettem egy alacsony asztal körül, ahol barátainkkal együtt leülni készültünk. A kép, amivel ébredtem, és bennem zajlik még most is, hogy miután hellyel kínáltam a 'barátokat', odafordultam a páromhoz, magamhoz öleltem, és apró puszikkal cirógattam a nyakát.
Ébredés után, nem sikerült eldöntenem, hogy én melyik szereplő voltam az álmomban.
Ezt az apró kis történést tökéletesen átéltem az álombéli lány és az álombéli fiú szemszögéből is. Még a puszik helyét is éreztem a nyakamon.Ugyanúgy, mint az ölelés megnyugtató meghittségét.
Eltöprengtem, ez hogyan lehetséges. Ha álmomban mindent én teremtek, és minden én vagyok, ugyanez hogy van itt?
Itt nem pont így van?
Mert azt érzem, mindig is ezt éreztem, hogy így van.
Csak nem jövök rá a mikéntjére.
Az vajon a lényeg, hogy semmit sem fogok fel igaz valójában, csak amiképp bennem megjelenik?
Pusztán ennyi a titok?
Hm. Gondol Micimackó gondol!
Azt gondolom, hogy akár így is lehet, de nem feltétlenül van így. A felettes énem /vagy nevezzük bárhogy/akár több alakban is megjelenhet a számunkra érzékelhető "valóságban". Mi lehetünk az egymással játszó macskák pl., ld. Karinthy :) Valószínűbbnek érzem az álmoddal kapcsolatban azt a magyarázatot, hogy az álmaink többek között arra is valók, hogy kisüssék a bennünk felgyűlt túlfeszültséget, megelőzve ezzel, hogy önmagunk ellen fordítsuk azt.
VálaszTörlésA megélt életünket talán tényleg legjobb egy filmhez, vagy egy színdarabhoz hasonlítani, amit egy vázlatosan megírt forgatókönyv alapján rögtönözünk mi, színészek, aki egy társulatban játszunk. Ebben az esetben talán jobb lenne, ha nagyobb hangsúly esne a JÁTSZUNK-ra, mert hajlamosak vagyunk túlságosan is komolyan venni az egészet.Az ilyen fajta megéléstől nagyon nehéz eltávolodni, ezért szenvedünk tőle.
Hm. Ez tetszett. Köszi. :-)
VálaszTörlés